Gyógypedagógus vagyok, a Bárczi Gusztáv tanárképző főiskola kétszakos képzésén végeztem, s munkámat, bár több szakmai területen dolgoztam, mindig, s a mai napig szeretem.

Dolgoztam a Fővárosi Nevelési Tanácsadóban – ott középfokú tanulmányaikat végző fiatalokkal foglalkoztam, akik érintőlegesen többségben „problémás” egészséges szemléletű, kisebb problémákkal küzdő gyerekek voltak. Az idő múlásával a mindennapi munkám végzése során hangsúlyosabbá vált a személyiségfejlődésükben, szocializációjukban elakadt, tramutaizált fiatalok, fiatal felnőttek, felnőttek megsegítése.

Később a Fővárosi Bíróságon pártfogó felügyelőként kezdtem dolgozni, ami eltartott 26 évig, annyi változással, hogy a 2003-ban megalakult önálló hivatalban folytattam a munkát: az Igazságügyi Hivatal állományában, a Fővárosi Igazságügyi Hivatalban. Nagyon sokrétű volt a feladatom– bűnelkövető fiatalokkal, s felnőttekkel foglalkoztam – , szoros kapcsolatban álltam a büntetés-végrehajtási bíróval, az ügyészséggel, a rendőrséggel, illetve a büntetés-végrehajtási intézetekkel, civil szervezetekkel, egyházzal. Munkám egyik érdekessége volt – a kontroll-segítő funkció, mivel erős, áthághatatlan előírások, magatartási szabályok, jogszabályi kontrollok alatt álltak a pártfogoltak, de ugyanakkor segítenem kellett abban, hogy a szabályokat ne szegje meg, hogy az úton végig tudjon menni, hogy célja legyen megint az életben, s azt meg is tudja valósítani! Ezt a kontrollt, illetve segítő funkciót egy emberként, a pártfogó felügyelőnek kellett elérnie, személyenként változó mértékben – hol erősebb kontrollal, kevésbé segítőként, hol fordítva. Nehézséget a jó arány eltalálása jelentett, s egyben ez volt a szakmai kihívás is. 2003-tól a felnőttkorú bűnelkövetőkkel foglakozó pártfogói osztály osztályvezetőjeként dolgoztam, majd később a Fővárosi Igazságügyi Hivatalban igazgató helyettesi megbízást kaptam. 2008.01.01-én munkám megbecsüléséért megkaptam az Igazságügyi Főtanácsosi címet. 2003-ban a Budapesti Szociális Forrásközpont által szervezett tréningen mediációs, s facilitációs képzésben vettem részt. 2003. – Cseh Pártfogó és Mediációs Intézetnél szakmai úton vehettem részt, ahol betekintést nyertem külföldi, jól működő gyakorlatokra, módszerekre, eszközökre a pártfogói rendszeren belül. Mindez segítségemre volt az önálló intézmény szakmai rendszerének felállításában, hatékony működtetésében, melyben részt vettem.

2003-ban önálló hivatalunk megalakulásának kidolgozásában, szervezésében, az új pártfogói ügymenet-modell kidolgozásában folyamatosan dolgoztam, tapasztalt pártfogóként és vezetőként egyaránt. Részt vettem a Holland – Magyar Igazságügyi Együttműködés két éves programjában – feladatom a pártfogó felügyelői munka minőségbiztosításának, sztenderdjeinek kialakításában való részvétel volt. A „Képzők képzése program” az előző projekt folytatásaként lehetőséget adott a Hollandiában alkalmazott szociális készségfejlesztő, kognitív, viselkedésterápiás programokkal való ismerkedéssel, tanulmányozásával, illetve két hetes tanulmányút keretében betekintést nyerhettem a holland büntetés-végrehajtás rendszerébe.

Új belépő pártfogó felügyelők ügyviteli vizsgáztatásában minden évben vizsgabizottság elnökeként, vagy kérdezőbiztosként kértek fel. Esetmegbeszélő keretén belül a pártfogó felügyelőknek kollégák bevonásával tematikus, belső vezetésű esetmegbeszélőt szerveztünk, tartottunk. Az Igazságügyi Hivatalban, vezető társammal bemutatót tartottunk a belső vezetésű esetmegbeszélő csoportok megtartására való felkészülés céljából, vezető kollégák részére.

A Wesley János Főiskolán tanítottam több évig – Pártfogó felügyelet című kurzust.

Szakmai konferenciákon, delegációk fogadásában, hivatalunk, munkánk prezentációs bemutatásában, hallgatók nálunk töltött gyakorlatának vezetésében rendszeresen részt vettem.

2011-ben fiatalabb korosztállyal kezdtem foglalkozni. A Cseppkő Gyermekotthonban dolgoztam gyógypedagógusként, majd otthonvezetőként, ill. mb. igazgatóként, majd az igazgató visszatérése után, igazgató helyettesként. 40 gyermek gyámjaként kapcsolatban voltam a gyámhivatalokkal, iskolákkal, gyermekjóléti szolgálatokkal, de néha a rendőrséggel is, illetve szoros kapcsolatban álltam a szülőkkel. A gyermekotthonban az utógondozói csoporttal is foglalkoztam, így teljes rálátásom volt a gyermekvédelemre. Létrehoztam, s szerkesztettem a gyermekotthon újságját, programok szervezését álmodtam meg, s valósítottuk meg együtt a munkaközösséggel. A mai napig a csapatmunkában hiszek, s fontosnak tartom. Már itt sajátomnak tekintettem Ancsel Éva idézetét:” Nézz hosszan egy gyerekarcra, és látni fogod: ha van sors, hát nagyon korán elkezdődik.”

A pártfogói munkában eltöltött 25 év és a Cseppkő Gyermekotthonban ledolgozott évek tapasztalatai révén kerültem az EMMI Budapesti Javítóintézetbe, ahol a korábbi pártfogói és gyermekvédelmi tudásom, a széleskörű kapcsolatom hozzásegített az fiatalok életútjával való eredményes munkához. 2016. november 1-től megbíztak az MME Szolgálat vezetésével. Intézetünkben a mentálhigiénés, egészségügyi és módszertani feladatokat a Mentálhigiénés, Módszertani-, és Egészségügyi Szolgálat (MME) látja el. A szervezeti egység közvetlenül az igazgató irányítása alatt működik. A munkacsoport tagjai: pszichológus, orvos, gyógypedagógus, terapeuta, művész tanár, akik több területen is dolgoznak. Munkánk: a diagnosztika, különböző terápiák, (művészet, viselkedés, kognitív, korrekció, egyéni felzárkóztatás), tanácsadás: Pályaorientáció, életvezetési tanácsadás, drog prevenció, konfliktuskezelés, beilleszkedési problémák kezelése, krízisintervenció, önismeret-fejlesztés, döntés-előkészítés, stb., fejlesztőpedagógiai segítségnyújtás, segítség az egyéni gondozási-nevelési terv összeállításában, segítő jelenlét az intézményszintű programokon, s részvétel egyéni szupervízión, csoportos konzultáción, és esetmegbeszélőn. A szolgálat szakemberei alkotják az intézetben működtetett szakértői csoportot is.

Új megbízatásom, az MME Szolgálat vezetése, új kihívás az életemben. Örülök, hogy egy szakmailag felkészült, nagyon jól összeszokott csapattal dolgozhatok együtt, akik a többségében traumatizált, elhanyagolt, bántalmazott, rosszul szocializált gyerekek sérülés specifikus ellátása érdekében mindent megtesznek, mivel ez a munka a hivatásuk, ahogy nekem is.