Nevelési szakmai vezető

Mészárosné Nagy Angéla

 


 

 

 

 

Szakmai Önéletrajz

 

Általános iskolai tanító diplomát 1985-ben szereztem az esztergomi Tanítóképző Főiskolán. A diploma megszerzését követően a város középiskolai diákprogramjait szerveztem.

1989-ben helyezkedtem el nevelőként a gyermekvédelem speciális területén az esztergomi Leánynevelő Intézetben.  Csoport nevelőként később vezető nevelőként végeztem munkámat, bekapcsolódtam az iskolai képzésbe, készség tárgyakat tanítottam. A Leánynevelő Intézetben töltött 9 év alatt ismerkedtem meg azon fiatalok körével, akik deprivált, hátrányos, halmozottan hátrányos szociális közegből származnak, így speciális szükségletükből adódóan, megkülönbözetett, bánásmódot, ellátást igényelnek. Mindezen ismertek birtoklása arra ösztönzött, hogy a fiatalokkal való munkámat szakszerűbben, sérülés specifikus igényeikhez igazodva végezzem.

Így 1995-ben jelentkeztem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar pszichopedagógia szakára. Családi okok miatt sajnos tanulmányaimat meg kellett szakítanom, a képzésbe 1998-ban kapcsolódtam be újra.

2001-ben jeles eredménnyel végeztem el a főiskolát gyógypedagógus – psziszhopedagógus diplomát szereztem.

Még ugyanebben az évben sikeresen felvételiztem az ELTE Bölcsészettudományi Kar Speciális pedagógiai szakára, amit 2003-ban fejeztem be, speciális pedagógia szakos tanár oklevéllel és szakvizsgával.

Időközben 1997-ben munkahelyet váltottam, de maradtam a gyermekvédelem speciális területén a Budapesti Javítóintézet nevelője lettem. A munka új volt, hiszen a lányok után csak fiúk körébe kerültem, a munkakör viszont azonos maradt. Ebben az időszakban női nevelő alig dolgozott az intézetben. A kezdeti időszakban nevelőként aztán közel 10 évig vezető nevelőként láttam el feladataimat.

2006-ban OKJ-s képzés keretében középfokú szoftver üzemeletető, számítógép kezelő végzettséget is szereztem.

Nevelői munkám mellet az intézet iskolai részlegében tanári megbízatást kaptam, amit nagy lelkesedéssel kezdtem meg és folytattam 2010-ig. Több évfolyamon, de súlyozottan 6. és 7. osztályokban magyar nyelv és irodalom, történelem, földrajz tantárgyakat tanítottam. Gyógypedagógusként mindig szem előtt tartottam tanítványim előéletét, iskolai pályafutását, képességeit, motiváltságát és az éppen adott lehetőségekhez, szükségletekhez igazítottam tanári munkámat.

Az oktatás területén végzett munkámat is szerettem volna hatékonyabban végezni, így BME Közoktatás vezetői képzésen vettem részt, amit 2010-ben fejeztem be szakvizsga megszerzésével.

A párhuzamosan betöltött két munkakör segített abban, hogy jobban és több oldalról megismerjem növendékeimet, csoportnevelői feladataimban hatékonyabban tudtam érvényesülni, ami a csoportom működésnek színvonalát, emelte.

2011-ben új feladatot kaptam, az intézeten belül működő szakértői team tagjaként a bekerülő fiatalok gyógypedagógiai diagnosztikáját végzetem. A diagnosztikus tevékenység mellet, egyéni és csoportos fejlesztést, szociális készségfejlesztő foglalkozásokat, intézeti szintű vetélkedőket, programokat is tartottam növendékeink számára.

2015. februárjában nevelési szakmai vezetője lettem az intézménynek.

A Budapesti Javítóintézetben eltöltött éveim alatt fogalmazódott meg bennem az az örök dilemma miként egyeztethető össze a nevelés és a büntetés.

 

Személyes hitvallásom – Nils Christie filozófiája alapján

„csak annyi fájdalmat okozz, amennyi elkerülhetetlen”

Olyan társadalmi rendszert kell létrehoznunk,

amelyben a társadalmi ellenőrzés céljából okozott fájdalom,

a lehető legkisebb szintre csökken

“A bánat elkerülhető az ember alkotta pokol nem.”

 

Print Friendly, PDF & Email